Együtt küzdeni az Evangéliumért

Együtt küzdeni az Evangéliumért

Mi a misszió? Választás vagy kötelesség? Van evangéliumunk? Hát elhívásunk? Hasonló kérdéseket boncolgattak az iMa sátor előadói, Szabó Attila és Szabó Csilla, akik 5 éven keresztül hirdették az Evangéliumot Dél-Kelet Ázsiában.

Bevallásuk szerint az elindulás nem volt zökkenőmentes, hiszen 60 református gyülekezet felkeresésébe került, amíg sikerült összegyűjteni a támogatást. Feltevődik a kérdés, hogy mi, erdélyi reformátusok, gyülekezeti tagok, lelkészek miért nem beszélünk sosem a külmisszióról? Talán a belmisszióval is bajban vagyunk? A kettő kéz a kézben jár, így egyiknek a gyengesége a másikra is nagy hatást gyakorol. Egyáltalán akarunk missziót végezni, hirdetni az örömüzenetet, vagy megelégszünk a saját kis hitünkkel, a jól megszokott komfortzónánkban? Miért van az, hogy egész Erdélyből csak egy házaspár vállalja kötelességét, mialatt Dél-Koreának a világ minden részén vannak misszionáriusok? Kényes kérdések, amelyek talán sok mindenkinél kiverik a biztosítékot, hiszen sosem szeretjük, ha gyenge pontjainkra tapintanak rá. Igen, fáj, de ahelyett, hogy sebeinket nyalogatnánk, és ujjal mutogatnánk egymásra, sokkal áldásosabb keresztyéni életet tudnánk élni, ha egymást támogatva, tálentumainkat felhasználva építenénk Isten országát. Félünk a változástól, pedig ahogyan a házaspár is elmondta, sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak, elégedettebbek leszünk, egy teljesen más értékrenddel, ha merünk kitörni a megszokottból. Ne feledjük: Isten nem a felkészülteket hívja el, hanem felkészíti az elhívottakat. Kérdés: Meghalljuk a hívást?

Kismihály Bogi